Marosvécsi Hesperidák kertjében

És a tölgyfaliget, mely őrzi

az ősök lelkét, / íróink szép,

halk susogását át a jövőnkbe… /

Hexameterben lépni e tájon,

hol Dsida járt és / Kós Károllyal

Áprily mérte a penzumokat ránk, /

minden időkre örökbe kiszabva

a sors magyar útját!

Dionysos emléke száll

Ó, hogy még mindig jobban jártam Dionysos

    szép sorsánál – őt azok szaggatták szét,

kik vele pompáztak a mámorok útjait járva –

    bennem fagyok alatt is, lám, lángol a tűz!

Nem tudok én itt rendet rakni e tenger gondban,

    bízzam a rendet másra! de szítsam a lángot!

(Pomáz, 2013. február 24.)

Magyar Irodalmi Lap