2. Jelenet
Esterházy János az asztalnál ül, ír valamit, gyorsan, lelkesen. Törül is sebesen, lehúz egy-egy részt, majd új lapot vesz nagy lendülettel elő. Ezután felkapja fejét, fülelni kezd.
Énekszó, távoli. Jobbról-balról, majd mindenhonnan, még a nézőtér mögül is felharsan. Egyre erősebb, egyre összefolyóbb. Különféle énekek, mind magyar nóta, mind vidám…
ESTERHÁZY JÁNOS
felugorva
Hallják ezt? Halljátok, barátaim?
a nézőkre néz, majd a színpad széléhez fut, lelkendezik
Ez magyar szó! Mit szó? Ének! Ének-öröm!
ajtóhoz ugrik, majd felnéz az égre
Köszönöm neked, Isten! Hallod? Halljátok ti, minden szentek? Halljátok, vértanúk? Végre lenéztetek a ti szenvedő magyar népetekre is! Köszönöm, köszönöm!
MAGYAR TÁNCOSOK
a folyosón jönnek, bokréták náluk és egy zászló (nemzeti színű lobogó) is előkerül, meglengetik
ESTERHÁZY JÁNOS
ajtót nyit
Barátaim! Már úgy vártam ezt a percet, ezt a csodás, felemelő pillanatot! Éljen a magyar!
MAGYAR TÁNCOSOK
Éljen Esterházy János, éljen a mi vezérünk! Éljen jótevő János, éljen!
SZLOVÁKIAI MAGYAR POLITIKUS
háttérből előfurakodik
János, vezérem! A te dicsőséged zengi a nép! A te magyar téped! Ne ülj itt, begubózva, mulass velünk! Mutassuk meg a tótoknak, hogyan mulat egy boldog magyar úr! Hijje, hujja, hajja, jaaa!
ESTERHÁZY JÁNOS
hátralép, el a másik politikustól, de közben a táncosok, a nép felé fordul, teljes testtel
Szép ez a tavasz! Reményt szülő. Énekeljetek, emberek, mert a vidámság fél siker. Remélem, szép nyarunk lesz. Az angolok, az olaszok, a lengyelek, az egész világ ismeri már a mi ügyünk, és nem csak ismerik már, hanem igazsággal rendezni is kívánják, javítva a rajtunk esett sérelmet…
SZLOVÁKIAI MAGYAR POLITIKUS
Újra magyar lesz a Felvidék! Nem kell itt lacafacázni, Csehszlovákia eltűnik, Szlovákia nem lesz, nem is volt sohasem, megint csak nagy, dicső Magyarország lesz!
MAGYAR TÁNCOSOK
énekelnének, de meglátják Esterházy sötétedő arcát
ESTERHÁZY JÁNOS
Van egy régi mondás: ne igyunk előre a medve bőrére. Most se tegyük, emberek. A politika olyan, hogy bármelyik pillanatban minden megváltozhat. Majd mikor alá van írva minden szerződés, amikor a magyar csapatok és hivatalok ide visszatérnek, akkor mondhatjuk…
SZLOVÁKIAI MAGYAR POLITIKUS
közbekurjant
Éljen, éljen! Magyar lesz itt minden! Éljen a revizionizmus! Vesszen Trianon! Magyar lesz itt minden!
MAGYAR TÁNCOSOK
énekelnek és elindulnak kifelé, hogy máshol is lelkesítsenek
SZLOVÁKIAI MAGYAR POLITIKUS
Te is gyere, állj az élünkre!
ESTERHÁZY JÁNOS
megrázza fejét, komor
Még dolgaim vannak, elrendezendők.
SZLOVÁKIAI MAGYAR POLITIKUS
Amikor ünnepelni kell?
ESTERHÁZY JÁNOS
Amikor tenni kell!
SZLOVÁKIAI MAGYAR POLITIKUS
mondana valamit, de érte jön egy népi táncos lány és kihúzza magával
ESTERHÁZY GRÓFNÉ
bejön, a táncosok majdnem elsöprik, az ő arca is elgondolkodó, akár a fiáé
Látod, én nem is rég ezt mondtam neked. És te akkor, fiam, nem hittél anyád tapasztalásának. Mi most vehetünk majd, hát elveszünk, nekünk igazság lesz, isteni és örök, nekik meg ugyanolyan fájó sérelem, amilyen a miénk volt, ezelőtt. És ők, hidd el, ugyanúgy vissza akarnak ütni!
ESTERHÁZY JÁNOS
Mit tegyek?
ESTERHÁZY GRÓFNÉ
Vezérük vagy, annak mondanak, kiáltanak. Viselkedj is vezetőként, mondd meg nekik, mit tegyenek. Keresd most te a feléd nyújtott kezet.
ESTERHÁZY JÁNOS
Benešét?
ESTERHÁZY GRÓFNÉ
Más itteni politikusok is vannak! Nektek Beneš- és Masaryk-fóbiátok van. Pedig aki így fél az ellenfelétől, az máris le van győzve!
ESTERHÁZY JÁNOS
Én nem félek tőlük, soha nem is féltem. Különben is, Masaryk már tavaly meghalt. Nem várta be Csehszlovákiája fölbomlását.
ESTERHÁZY GRÓFNÉ
Te nem érted, vagy nem akarod megérteni, milyen a mostani helyzetünk. Te a régmúltról beszélsz, a ma már történelemről, világháborúról, magyar hősiességről, trianoni igazságtalanságról, meg – a te szavaid ezek – a Monarchiát, melynek részei voltak ők is, eláruló csehekről. Most viszont, nézz körül, a cseh hivatalnokok, akik a szlovákok nyakán ugyanúgy idegenek voltak, már csomagolnak. Mennek haza, megszűnt itt a cseh világ.
ESTERHÁZY JÁNOS
Jön a magyar világ!
ESTERHÁZY GRÓFNÉ
Még nem. Hiszen itt vannak a szlovákok, sokan, többen, mint mi. Hát gondolkozz, ennyit mond neked féltő, nemzetét és fiát is féltő anyád.
ESTERHÁZY JÁNOS
megrázza fejét
Azt már nem! Hogy én, vagy bárki, felelős magyar politikus egy ilyen kiugrott papfélével, mint Tiso, szóba álljon! Na nem. Nem, nem!
ESTERHÁZY GRÓFNÉ
Velük kell – kellene máris – egyezkedni.
ESTERHÁZY JÁNOS
felnevet, erőltetett nevetéssel
Ezekkel? Miről? Most mi vagyunk a győztesek, ők meg a vesztesek! Hát nem érted meg, édesanyám?
ESTERHÁZY GRÓFNÉ
De, fiam. Én nagyon is megértem. Ahogyan ők is érzik ezt. Most feléjük minden egyes szó ezerszeresen számít.
odalép fiához, megfogja kezét
Mi most…
ESTERHÁZY JÁNOS
Mi? Te és én?
ESTERHÁZY GRÓFNÉ
Mi, magyarok. Ha mi most nem hivalkodnánk, nem ütnénk a valós vagy képzelt sérelmeinkért, hanem józanok lennénk, végre józanok, akkor valóban jövőt alapozhatnánk, egy jó jövőt. Egy olyan jövőt, amelyben nem kellene attól félni, hogy mi lesz, ha fordul a kocka, és ismét mi kerülünk gödörbe.
ESTERHÁZY JÁNOS
eltávolodik anyjától, idegenül pillant rá
Mit mondasz? Mit akarsz? Mi ezt a nagy történelmi lehetőséget, hogy magyar legyen, újból magyar a föld alattunk, ne fogadjuk el?! Ezt nem, nem lehet! Ez öngyilkosság lenne! Politikai nekem: köpne rám mindenki, és én is köphetném önmagam. Meg öngyilkosság nemzetemnek is.
ESTERHÁZY GRÓFNÉ
Az is öngyilkosság, ami most lesz, hogy játsszuk itt a győztest. Hát nem látjátok, ti, vak emberek? Ahogyan nem a cseh győzött, meg a szlovák és a többi Trianonban, ugyanúgy nem mi fogunk győzni itt holnap vagy holnapután. Mi itt mindannyian csak vesztesek lehetünk. A nagyhatalmak bármikor feldönthető parasztjai.
ESTERHÁZY JÁNOS
elgondolkodón anyjára néz
Igazad van. Körülöttünk egy jóval nagyobb sakkjátszma folyik. De ez nem jelenti azt, hogy ha a kis paraszttal leütik a másik parasztot, akkor önmagunkat is üssük le. Ha kínálkozik a lehetőség, mint most is, akkor nekünk…
ESTERHÁZY GRÓFNÉ
Élnünk kell vele!
ESTERHÁZY JÁNOS
Na, ugye!
ESTERHÁZY GRÓFNÉ
bólint
Ezért kell törekednünk a megegyezésre, mert a megegyezés a jövő. Az alap. Nem a sérelmek felhánytorgatása, mert sérelem van itt is, és van ott is. Ne újabb sérelmeket gyártsunk egymás ellen, mert az nem nemzeti lét és élet, hanem a halál. Gyilkoljuk le egymást, boldog kis parasztok, azon a nagyhatalmi sakktáblán. Egyszer mi vagyunk a feketék, aztán a fehérek, egyszer vesztesek, másszor győztesek, de ugyanúgy csak parasztok. Könnyen egymás ellen kijátszhatók, feláldozhatók.
ESTERHÁZY JÁNOS
elgondolkodva
Megegyezés? Tisoval?
ESTERHÁZY GRÓFNÉ
A szlovákokkal.
ESTERHÁZY JÁNOS
Most Tiso meg Hlinka,ők a nagyok itt.
ESTERHÁZY GRÓFNÉ
Ne ítélj, hogy ne ítéltess! Velük kell most megegyezni. És most, úgy érzem, velük lehet…
ESTERHÁZY JÁNOS
kiugrik a folyosóra
Vonalat, Pozsonyba! Tisoval akarok beszélni!
elsiet
ESTERHÁZY GRÓFNÉ
összefogja karjait és várakozón a közönségre néz, végigtekint, kutatón az arcokon
ESTERHÁZY JÁNOS
jön vissza, bevágja maga mögött az ajtót
Tiso nem kér belőlem, se senkiből, aki magyar.
ESTERHÁZY GRÓFNÉ
Látod, már késő. Már mindent elrontottatok!
ESTERHÁZY JÁNOS
Ők kezdték!
ESTERHÁZY GRÓFNÉ
Akár a gyerekek! Ti, politikusok!
kimegy
3. jelenet
Újból zaj, hangok és kiáltások a háttérből. Majd megint a magyar táncosok jönnek, énekelnek. Boldogok. Az ajtónál megtorpannak, tanakodnak.
A háttérből előretolakszik a szlovákiai magyar politikus. Benyit. A két Esterházy, anya és fia szinte megrettenek, hogy így rájuk tört.
SZLOVÁKIAI MAGYAR POLITIKUS
Éljen a magyar! Nem hallottátok, drága barátaim…
ESTERHÁZY GRÓFNÉ
fanyarul
Már tegez?
ESTERHÁZY JÁNOS
Mi történt?
SZLOVÁKIAI MAGYAR POLITIKUS
kikiált a magyar táncosokhoz
Emberek! Gyertek! Örvendjetek! Magyar már a ti szülőföldetek, újból magyar! Megszületett már a döntés, Bécsnek városában. Jó is jött, végre most onnét, nyugatról. Jó hír jött, örömhír közénk.
ESTERHÁZY JÁNOS
Beszéljél már értelmesen, és pontosan! Mi lett a döntésben?
SZLOVÁKIAI MAGYAR POLITIKUS
Soroljam, én? Én kevés vagyok, nincs szavam ehhez.
a magyar táncosokra néz
Mondjátok ti, barátaim!
MAGYAR TÁNCOSOK
Egymásra néznek, majd énekelni kezdenek, előbb még félve, bátortalan, majd egyre zengőbb hangon, előbb a lányok, aztán az asszonyok, követik őket a fiúk és a férfiak is, akik teljes bátorságot kapva táncba viszik a lányokat, asszonyokat.
A visszakapott tájegységek énekeit éneklik, táncait táncolják. (Árva vidéki, csallóközi, gömöri táncokat)
Egy lány Esterházy János felé nyújtja karját. Ő kissé habozik, majd táncolni kezd.
Erre felbátorodva a szlovákiai magyar politikus Esterházy grófnét is táncba akarja vinni, de ő erre nem hajlandó.
SZLOVÁKIAI MAGYAR POLITIKUS
Éljenek jótevőink, akik megtették ezt nekünk! Éljen Imrédy, Kánya Kálmán és Rátz Jenő! Éljen Teleki gróf! Éljen Horthy, Hitler és a Duce! Éljen minden magyar, éljen Esterházy János is!
ESTERHÁZY JÁNOS
Én? Mit tettem én?
SZLOVÁKIAI MAGYAR POLITIKUS
Tartottad bennünk a lelket. Ezt mindenki, itt és Budapesten is, elismeri rólad. Tudják ezt a világon már, ismerik nevedet.
ESTERHÁZY GRÓFNÉ
A szlovákok és csehek is. Meg… talán az oroszok.
SZLOVÁKIAI MAGYAR POLITIKUS
Joachim von Ribbentropot és Galeazzo Cianot ki ne hagyjuk. Ők voltak az úgynevezett döntőbírók. És a csehek! Már szinte államuk sincs, de úgy alakoskodtak megint, mint ahogyan tették Trianon előtt. A szlovákok meg azt hitték, az önálló Szlovákia egy egész birodalom lesz, amely még Magyarországba is marhat…
ESTERHÁZY JÁNOS
Ez… nem igaz. Így. Az ellenséget nem lehet lenézni ennyire.
ESTERHÁZY GRÓFNÉ
Azok, szerinted, fiam, még mindig ellenségek?
ESTERHÁZY JÁNOS
Most már még jobban gyűlölnek bennünket. És…
a börtönablak felé tekint
revánsra készülnek. Ismerem én őket. Ezek olyanok.
ESTERHÁZY GRÓFNÉ
Ilyen az ember, sérelmeit gyűjtögeti, akár egy kincset. Nem adna egy sérelmet sem le, akár a fösvény, aki nem adja a pénzt.
ESTERHÁZY JÁNOS
anyjára néz, majd oda is lép hozzá
Mit tegyek? Mit lehet ilyenkor tenni? Hiszen látod!
a közben táncolókra, mulatókra mutat
MAGYAR TÁNCOSOK
énekelve sorolják a városokat
Kassa, Rozsnyó, Ungvár, Munkács, Beregszász, Rimaszombat, Érsekújvár, Komárom, Léva, Losonc.
SZLOVÁKIAI MAGYAR POLITIKUS
Kértük Nyitrát meg a Csákok ősi fészkét, Trencsént is, de a németek a szájukat húzták. Állítólag mondták az ott tárgyaló magyaroknak, hogy a „mindent visszához” sokkalta jobban kellett volna hozzájuk, a németekhez húznunk.
ESTERHÁZY GRÓFNÉ
Tehát… máris fenyegettek. Adnak és fenyítenek. Akár ha a tanítóink lennének, mi meg, kis közép- és kelet-európai népek a tudatlan kisgyerekek.
SZLOVÁKIAI MAGYAR POLITIKUS
Mégis nekünk lett igazságunk! A világ is csak így tekinthet erre a megegyezésre. Ez tulajdonképpen, mondják az okosok, etnikai revízió. Bá-á-ár a 869 ezer fős lakosságból, mely visszatért keblünkbe, csak 752 ezer fő (86,5%) a magyar, 117 ezer más nemzetiségű. Ami viszont jobban fáj, hogy az új határokon túl 67 000 magyar maradt.
ESTERHÁZY GRÓFNÉ
Tehát nem csak fenyegettek, vetettek is.
SZLOVÁKIAI MAGYAR POLITIKUS
Mit?
ESTERHÁZY GRÓFNÉ
Mérges magvakat.
ESTERHÁZY JÁNOS
67 ezer magyar?
ESTERHÁZY GRÓFNÉ
Mire gondolsz, fiam?
ESTERHÁZY JÁNOS
Én… magyar vagyok. Az itteni magyarok vezére, úgy mondjátok. Az elnyomott magyaroké…
SZLOVÁKIAI MAGYAR POLITIKUS
Akik mától nem elnyomottak!
ESTERHÁZY JÁNOS
De van még 67 ezernyi lélek, magyar lélek, akiknek szüksége van gyámolítóra, segítő vezetőre.
ESTERHÁZY GRÓFNÉ
Fiam!
ESTERHÁZY JÁNOS
Anyám?
ESTERHÁZY GRÓFNÉ
Büszke vagyok rád, fiam!
mindenki kimegy, csak Esterházy marad
4. jelenet
Esterházy János egymaga van a színen, fel-le járkál a szobában. Monológot mond maga elé.
ESTERHÁZY JÁNOS
Látszólag minden rendben, a legtökéletesebb rendben. Hiszen a mi zászlónk jut egyre feljebb, jut el oda, ahol magyarok élnek. Felvidék, Kárpátalja, és most már Észak-Erdély is. Mind-mind egy-egy újabb győzelem, nekünk. És… nekem. Horthy kormányzót én fogadhattam ünnepi beszéddel Kassa főterén, a bevonuláskor, és Teleki is írt, meg sok magyar politikus, amikor megtudták döntésem, hogy én maradok „kisebbségben”, szlovákiai magyarnak. Hősnek neveztek a pesti lapok, pedig nem illetem meg. Hős, én?
megáll és a nézőtér felé lép
Hős? Nem inkább gyáva, aki nem meri felvállalni most, mikor győz, győzelme gyümölcsét? Inkább menekültem ide, kisebbségi testvéreim közé, felvállalva – egyedül – ügyüket. Nem, nem vállaltam a pesti cécót, a sok ünneplést. Vállaltam inkább ezt, mert én mindig is szerettem a magányt. Ezt, a nem csak miattam, a másokért is való magányt.
nyugtalanul megrándul
Mit mondtam én akkor?
a nézőtérre néz, szónokolni kezd
„ …itt maradok köztetek és veletek fogom átélni a rossz napokat is…, mert ha másokat maradásra biztatok, én sem mehetek el innét”
bólogat, csendben szól megint, maga elé tekint
Igen. Ezt hirdettem, hogy mindenki, ki magyar, és az is, aki szlovák, maradjon meg szülőföldjén, hiszen az anyaföld az anyaföld, bármilyen országot is mondanak ott.
járkálni kezd megint
Megalapítottam a Szlovenszkói Magyar Pártot. Deklaráltam, a hetvenezres magyarság érdekeit fogom védelmezni, és egyben a magyar kormánytól a szlovák lakosság jogainak betartását követelem a visszacsatolt területeken. A viszonosságot és a jószomszédi eszmét vallottam.
megáll, újból szónokolni kezd, de mintegy a lábának, szomorúan
„Mi a szlovák népet mindenkor testvérünknek tekintettük és fogjuk tekinteni a jövőben is. Az ezeréves sorsközösség az Úristen műve volt, és ezt a sorsközösséget emberi erő szét nem bonthatja.”
felnéz
És még mit tettem?
kérdi önmagától, és meg is felel, komoran fel-alá sétálva
Pozsonyban kiadattam az Új Hírek című napilapot. De az új hatalom, a Tiso- és Hlinka-féle nem akart magyar szót, magyar híreket, magyar világot itt, ebben a kicsi Szlovákiában. Betiltották lapomat, engem meg „jutalmul” rendőri felügyelet alá vontak. Mi volt a bűnöm?
megáll és a nézőkre néz
Sorolom! A magyarországi földreformot támogattam, mert a magyar nép gerince a magyar gazda, tehát legyen övé annak a földnek egy kis része, amelyet úgy szeret. Érezze a nép, hogy övé is az ország!
megtörli arcát
Azt mondják, fasiszta lettem. Én? Hogyan, miért, amikor pártomban is mindig elvetettem, ellene voltam és éles szavakkal bíráltam a nemzetiszocialista ideológiát, amelyet nem tartottam többre hordószónokok beszédénél. Mindenre megoldást adunk, majd – mondták ők – mindent megoldunk, de el kell pusztítanunk népeket, amelyek minden bajunk forrásai.
megcsóválja fejét
Mondták a zsidót, mondták a cigányt, mondták a szlávokat is. És a magyart? Tudjátok ti, a magyarra mit mondtak? Milyen sorsot szántak minekünk? Na, látjátok, nem tudjátok! Akkor miért akarjátok azt, amit nem is tudtok, hogyan követhetitek, követhetnétek egy olyan eszmét, amelyről, annak valóságáról fogalmatok sincs!
nagyot szusszant, majd a nézőkre néz
Minket, magyarokat Ázsiába küldtek volna vissza, mert a magyarkérdés vagonkérdés.
(a háttérben vonatfütty)
Én voltam az egyetlen képviselő a szlovák parlamentben, aki minden ember, minden nép jogfosztása, kisemmizése ellen felemelte szavát. Ellene szóltam, ellene szavaztam a zsidótörvénynek. Engem akkor zsidóbérencnek, zsidó zabigyereknek neveztek, nemcsak Szlovákiában, hanem Budapesten is. Meg még miket nem mondtak rólam másutt…
megint járkálni kezd
Pedig én üdvözöltem a megalakult Szlovák Államot. Létrehoztam a Madách Könyvkiadót és egy kulturális szövetséget is. A népek barátsága, a megismerés, megértés mellett emeltem szót, tevékenykedtem. Hogyan is csináltam volna másként, hiszen nekem magyar, lengyel, német, szlovák és cseh, román és horvát, zsidó és egyéb barátaim is voltak. Én magam voltam egész Közép-Európa! Éreztem ereimben, önmagam ellen teszek, ha bármelyik népet népként is nem szeretem.
elcsendesedve
Persze voltak emberek, akiket emberként csak utálni tudtam. De volt magyar is, akit kifejezetten nem kedveltem.
felháborodottan
Mégsem kiáltok minden rosszat a magyarságról!
elhallgat, néz-néz maga elé, aztán arca elé kapja kezeit
Pedig mondták, gyűlöljem meg nemzetem. Az se szeret engem, én se szeressem őt. És, mondták, ajánlották magas helyről, jobban járok, ha minden rosszat mondok a magyarságról.
feljajdul, majd térdre rogy
Könyörgöm, Istenem! Ne hagyj el, nem engem, ne hagyd el sose nemzetem!
FÜGGÖNY
Vége a II. felvonásnak
Folytatjuk
Magyar Irodalmi Lap