Sajó Sándor: Fegyverre!

Magyarország katonái,

Tudtok-e még talpra állni?

Tudnotok kell: űz az átok,

Tudnotok kell: nincs hazátok,

Most riadjon harsonátok:

            Most nem másért, most magunkért,

            Ős földünkért, ős fajunkért

            Fegyverre, magyarok!  

Lenni kell most, vagy nem lenni,

Vár a minden, vagy a semmi;

Itt vijjog a végzet rajtunk,

Azt kérdezi, van-e kardunk,

Élünk-e még, vagy meghaltunk;

            Most nem másért, most magunkért,

            Ős földünkért, ős fajunkért  

            Fegyverre, magyarok!

Sikoltoz a Tátra alja,

Szívembe csap Erdély jajja

Én rab hazám, rab testvérem,

Megváltlak én, ha kell véren,

Isten engem úgy segéljen!

           Most nem másért, most magunkért,

           Ős földünkért, ős fajunkért  

           Fegyverre, magyarok!

Másokért már hullt a vérünk,

Most már végre észre térünk:

Magunk írjuk magunk sorsát,

Egy a föld itt s egy az ország,

– Ezeréves Magyarország!

            Most nem másért, most magunkért,

            Ős földünkért, ős fajunkért

            Fegyverre, magyarok!

(1920)

(Felber Zsolt Trianon-gyűjtése)
 

Magyar Irodalmi Lap