
A világ minden pontján ismerjük William Shakespeare nevét. A világirodalom egyik legkedveltebb írója, kinek műveit pucéran tálalva, vagy forgatókönyvek által feldolgozott filmek által ismerhetjük meg. A sokak által kedvelt irodalmár, életének talán egyik legnagyobb műve a „Rómea és Júlia”. Ha valakiben felmerülne a kérdés, hogy Shakespeare miért lett ennyire közismert, miért szeretik ennyire, mivel ért el akkora hatást a világirodalom kitekert világában, nem árt, ha egy kis időt rászán, s megismeri William Shakespeare-t, egy kicsit jobban…
Születés, első rezzenések a külvilág felé
Shakespearenek megadatott, hogy egy olyan világba született, mely még a tisztelet, az illem, a kúltúra hűséges követője, az Úri emberek megformálója, kisasszonyok nevelője, az I.Erzsébet uralkodása allti Angliába. Az 1570-években a kifinomultság, az érzékiség nagyobb divat volt, a szerelem talán jobban fűtött, az élet jóval szigorúbb. Mégis, úgy gondolom, hogy ez a világ, formálta meg Shakespearet, e világ által lett érték, ez indította meg, gyöngyözte fel szavait, s ő, ennek köszönhetően, hagyott értéket, vetett szavakat papírra, megőrizve nekünk, azon évek szépségét.
Család. Érzelmi hovatartozás
Nincs sok információ szerelmi ügyeiről, baráti kapcsolatairól. Egyedül felesége és gyermekei nevét ismeri jobban a világ. Felesége, Anne Hathaway ( szintén nem sok dokumentáció van róla, mert csak Shakespeare által ismerhetjük nevét) már állapotos volt, mikor a férfi elvette őt.( Vannak olyan hírek is Shakespearerről, hogy így lett a férfi rákényszerítve a házasságra. ) Első gyermekét, Susanna névre keresztelték , miután 1583 májusában megszületett. A következő két gyermeke egy ikerpár volt Hamnet és Judith. Hamnet gyerekkorában meghalt.
Aki egy kicsit jobban belemerül William Shakespeare megismerésébe, találkozhat azzal a feltevéssel, hogy a világirodalom egyik legnagyobb alakja, talán vonzódott a saját neméhez, sőt, azt is fritatgatják, hogy pár hónapig állandó kapcsolata volt egy férfival. Mindez rejtély számomra, hogy noha kézzel fogható bizonyíték nincs rá, Shakespeart a saját művei „sugallatán” ítélik meg. S hogy igaz e, eme csúf ítélet…. ezt már sohasem tudjuk meg.
Színházi élet
Elősször 1592-ben jelenik meg a londoni színház köreiben. Később magasabb babérokra tör, résztulajdonos lesz a „ A lordkancellár társulata-nak” melyet később I.Erzsébet királynő halála után, az őt követő uralkodó I. Jakab trónra lépésekor,és a neki köszönhető, a társulat számára megítélt adománynak, „Királyi Társulatnak” nevezték át.
Közben a Globe színház résztulaljdonosa lett. Színészi tehetségét, egy egy saját darabjában is megvillogtatta. Úgy tünik, Shakespeare szerette magát megjátszani, s szerintem ez is egy jó megismerése azoknak a szereplőknek, amelyeket ő maga talált ki. Így egy picit más tudott lenni…
Stílusirány. Változékonyság
Shakespeare nem ragadott meg egy bizonyos titulust. Írt drámát, lírai tragédiát, és komédiát is. Mindehárom csoportban nagyszerű alkotások jelentek meg, s égtek bele a közéletbe akkor, s most, hiszen, van ki nem ismeri például ( ismét megemlítem) a Rómeó és Júliát? Dehogy van!
Művei
II. Richárd,III. Richárd, V. Henrik, VI. Henrik, IV. Henrik ,Szentivánéji álom, Sok hűhó semmiért, A makrancos hölgy, Vízkereszt vagy amit akartok, Ahogy tetszik, A windsori víg nők, Lóvátett lovagok, A két veronai nemes, Tévedések vígjátéka, Hamlet, dán királyfi, Lear király, Macbeth, Othello, Julius Caesar,
Antonius és Kleopátra, Coriolanus , Pericles, Cymbeline, Téli rege, Szeget szeggel, A velencei kalmár,Minden jó, ha vége jó,Trolius és Cressida , A vihar ,VIII. Henrik
Találgatások
Mint minden költőnél, Shakespeare nevénél is felmerülhet néhány kérdés az emberekben. „Milyen vallású volt?” „Hogyan kell helyesen ejteni a nevét?” „Volt szeretője?” „ Tényleg ő írta a…?” „ Volt Rómában?” s talán a legtöbbet fritatott, bár legkevesebb érdeklődést hozó kérdés „Tényleg április 23.-án született?”
Ezekre a kérdésekre már mi, XXI. századi emberek biztos választ nem mondhatunk. Kiállhatunk, (mint eddig a legtöbb Shakespeare rajongó) a meggyőződésünk mellett, de ezzel csak a saját magunk igazát ismételgetjük. Ezeket a válaszokat, mint W.Shakespeare szinte teljes múltját, köd fedi.
A tényeket viszont nem.
Mert,
William Shakespeare nem egy átlagos költő volt. Kilépett az „átlagosnak” használt kifelyezés alól.
Aki gyönyörű szókincsét használva Úriemberként vallt finom szerelmet. Ő hihetetlen művész, akinek köszönhetünk: csodás órákat a színház falai mögött, kicsordult könnyeket, vagy hangos nevetéseket. Ő egy olyan költő, aki a múlt, a jelen, és a jövő emberéből egy darab erejéig egyet forrasztott, hogy ahányan csak nézik, önmagukat megtalálják benne…
Nagyné Mészár Alexandra
Magyar Irodalmi Lap