Mond, milyen érzés szabadnak lenni?

Nem függni semmitől, mi e földi léthez köt.

Felemelt fővel, tiszta lélekkel, szabadnak lenni!

úgy állni Emberek, és Istened előtt.

Mond, mit jelent számodra, a szabadság?

Szülőt, testvért, feleséget, férjet, gyermeket magába zár?

Vagy, szabadnak lenni olyan, mint a lassú méreg,

magadra maradsz, és előtted mindenki ajtót zár.

Szabadság, belülről fakadó végtelen érzés,

az, hogy mennél, és utadba senki nem áll.

És tényleg, mi a szabadság, ez itt a kérdés?

az enyém ez, mely előtted írva áll.

Mély csönd, zöld erdő, az ég türkizkékjében, egy-egy felhő jár,

mezítelen lábadhoz simuljon, az avar,

rügyező ágakon, énekeljen madár.

Az otthon egy tisztás, melyre faház épült,

tornácát, átölelik a vadrózsák.

Mögötte a csermely, dalolva csobog,

ahová a tiszta lelkű ember, inni jár.

Ajtó küszöbén, szerelmed várjon,

fűtés a házban, gyerekszívből jön.

Legyen egy kandalló is ott, a saroktájban,

a téli estékre, mikor imádkozni kell.

Szabadság, végtelen szabadság,

távol a várostól, mely méreg!.

Irigység, gyűlölet, viharként terjed,

kiöli belőled, emberi éned.

Távol mindentől, a természet ölén,

számomra, ez a szabadság!

Irhatnék többet is, mert nem tiltja a törvény,

de ti azt hinnétek úgy is, hogy mindez hazugság.

Magyar Irodalmi  Lap