SZAKRÁLIS MAGYAR EREKLYÉK.
A Szent Jobb és a Szent Korona.
Előadás 2003.december 8-án
István király szentté avatásakor 1083-ban az 1038.augusztusában eltemetett király holttestét a fehérvári Szűz Mária tiszteletére szentelt székesegyház középső hajójának közepén létesített sírjából felemelték (elevatio). A test fehér márványból faragott szarkofágban nyugodott, amelynek fedelét azonban három napon át semmi módon sem lehetett kimozdítani, majd amikor a somlyóhegyi apáca Szent László királynak elmondta a sikertelenség okát, hogy ti. addig nem nyithatják fel István király sírját (tumba), amíg a megkoronázott Salamont ki nem engedik a visegrádi börtönéből, könnyedén felemelték a hatalmas követ s lementek a koporsóig ( perventum est ad tumbam). Maga a sír színültig volt telve vízzel, benne mint olvasztott balzsamban a drága csontok. A rózsaszínű folyadékot kezdték kimerni a sírból, azért hogy megtalálják István király gyűrűjét. Ám azt nem találták meg, mivel egy Mercurius nevű fehérvári pap, Katapán prépost apja, a szent jobbal együtt eltulajdonította.
A Szent István királynak tulajdonított szarkofág ma is megvan Székes fehérvárott, ám az én véleményem szerint nem ebben a díszes kőládasírban nyugodott első királyunk teste, jóllehet ez a szarkofág is szakrális magyar tárgy. Rövid oldalán szárnyas angyal látható, aki a kezében egy pólyásbabát tart: lélekvivő angyal ő. Hosszanti oldalán korinthizáló oszlopok között hatszárnyú kerub, pontosabban szeráf díszlik, két oldalán nyolc szirmú rozetta, illetve a széleken egy-egy dús levelű, tobozos életfa. A másik hosszanti oldalon nincsenek ezek az életfák, megvannak azonban a rozetták és a szeráf is. A szeráfok az Úr őrzői, az életfák Krisztus szimbólumok, a rozetták Szűz Mária jelképek. Összjelentés: a meghalt lelkét az angyalok az Úr színe elé viszik.
Ez a kőemlék, az én álláspontom szerint, a koronázási palásthoz hasonlóan, Szent István király parancsára készített sírláda, az 1031-ben meggyilkolt Imre herceg számára. A budai mészkőből faragott szarkofág hazai mester munkája s nem átfaragott római szarkofág.
A Szent Jobb tehát nem ebben a szarkofágban volt.
Noha sem a Szent István király kisebb, sem a nagyobb legendája nem említi meg a gyűrű keresését és a Szent Jobb eltulajdonítását, a XII.századi Hartvik püspök a legendához csatolt Függelékében részletesen szól róla. Elmondja, hogy Mercurius a szent ereklyét a Bihar vármegyei Berettyó (Berek-jó) partjára vitte s ott ugyancsak a Szűz Mária tiszteletére szentelt, (előbb csak fa) templomban helyezte el. Szent László király később jóváhagyta a berettyómonostori templom és apátság alapítását és az apátság a Szent Jog /=Jobb/ nevet kapta. Érdekes, hogy a régi magyar nyelvben a jog szó jelentette a jobbot: Nem tudja a te balod, hogy mit teszen a te jogod ! A berettyómonostori apátság kiváltságait végül is III.István király (1163-1172) véglegesítette.
Dextera Sancti Stephani regis ! Csodával határos módon ez az ereklyénk is megvan és 920 év óta, mind a mai napig megkülönböztetett tiszteletben és védelemben részesül. Csodával határos módon maradt meg ? Igen. Hiszen 1083-tól az Anjou-kor végéig, tehát a XIV.század végéig vannak csak róla értesüléseink. Majd Laskai Osvát tudatja, hogy 1433-ban már Fehérvárott található e szent ereklye. Hogyan, mikor és miért került ide, nem tudjuk. Ám 1484-ben már széles körben ismert a tisztelete, hiszen a Nürnbergben nyomatott magyar imádságoskönyvben már szerepel:
Ó dicsőséges szent jobbkéz
Melyet magyar óhajtva néz,
Drága kincse népönknek,
Nagy öröme szívönknek !
Azután ismét nyoma veszett. Székesfehérvár elestének évében (1543) arról szól egy híradás, hogy ragúzai kalmárok a fosztogató törököktől jó pénzért megvették a nagy magyar és szent király híres ereklyéjét. Lehetséges az, hogy az iszlám hitű elvakult katonák nem semmisítették meg ezt az ereklyét ? Hihetetlen, de bizonyságunk van róla. S nemcsak az, hogy 1590-től már szerepel a raguzai domonkosok kincstári lajstromában, hanem az is, hogy a Szent Jobb mellett volt egy XI.századi betűkkel írott cédula a következő szöveggel: DEXTERA BEATI STEPHANI REGIS ET CONFESSORIS GLORIOSI. Szent István király és dicső mártír jobbja. A cédulát 1771-ben Bajzáth József püspök és Pray György vizsgálta meg, ám sajnos ez a felirat is szőrén-szálán eltűnt.
A magyar hívők sokadalma azonban a raguzai ereklyéről a XVIII.század végéig semmit sem tudott. Az a hír járta, hogy (1634-től van adat erre), hogy egy szép arany ereklyetartóban a lembergi (lvovi) ferences kolostorban őrzik Szent István király jobb kezét, de azon gyűrű nincs. Ennek a lengyelföldi kolostornak a XV.századi pecsétjein éppen Szent István király ereklyéje szerepel, de egy könyökben meghajló, áldásra emelt egész jobb kart mutat a pecsét. Mindez azt jelenti, hogy Lembergbe egykor az egész jobb kar került, a gyűrűs jobb kézfej nélkül. Vagyis: Szent István királyunknak épen maradt az egész jobb karja. S ez a tény tovább gondolást érdemel. Mindez ugyanis azt jelentheti, hogy az ősi keleti szokás szerint nagy királyunk holttestét mumifikálták.
Végül felelnünk kell arra a kérdésre: mikor és hogyan került haza e drága ereklye ? Rákóczi fejedelem szabadságharca idején még Ragúzában volt, majd a magyaroknak kedvében járó Mária Terézia korában, először 1764-ben vetődött fel: váltsák ki, hozzák haza a Szent Jobbot. Ezt erősítette az is, hogy Mária Terézia alapította a Szent István rendjelet. A ragúzai domonkosok azonban hallani sem akartak az ereklye átadásáról. Erre csak akkor voltak hajlandók, amikor az orosz cár katonai támadással fenyegette meg a városállamot. Ekkor, 1771.január 15-én a szerzetes atyák 200 tallérért eladták a raguzai köztársaságnak, s a vezetők 1771.június 1-én felvitték Bécsbe a kirlynőnek adományozva, cserében a megígért katonai védelemért.
Mária Terézia ekkor elrendelte, hogy díszőrség kíséretében (hat testőr és egy tiszt) ünnepélyesen vigyék a szent ereklyét Magyarországra, először Bécsből Szent Márton hegyére, majd Budára, a királyi palota kápolnájába.
S még ugyanezen év augusztus 20-ától királynői rendeletre augusztus 20-a munkaszüneti nap lett a magyar királyság egész területén. Két évre rá, 1773-ban a pápa is kötelező egyházi ünneppé nyilvánította a Szent Jobb feltalálásának napját, május 30-át. Szent István királynak tehát négy magyar ünnepe van: május 30, augusztus 15 (halála), augusztus 20, okt.11 (áthelyezés, transitus).
A szakrális magyar ereklyék közül természetesen a legszentebb, a legjelentősebb, a legkülönösebb, a legmagyarabb: a Szent Korona nem maradhat ki. Tisztában vagyok azzal, hogy az egyik legtöbbet tárgyalt téma ez, magam is többször szóltam róla. Most tehát nem a magyar Szent korona bemutatását kívánom elvégezni, hanem 25 esztendővel a hazatérése után, a jelenlegi helyzetről és az új eredményekről szeretnék számot adni.
Két évvel ezelőtt megjelent egy három kötetes, rendkívül szép és gazdag kiállítású mű: Közép-Európa 1000 körül címmel, német nyelven, német, cseh, magyar, szlovák, horvát, lengyel szerzőkkel.A mű nagyon tanulságos, mert a hivatalosan futtatott magyar történészek szinte szóról-szóra elismételték mindazt a közhelyet, amelyet a magyar őstöténet, a magyar államalapítás és a koronázási jelvények kapcsán eddig is hirdettek.
Tehát hogy a korona két részből áll, az alsó görög korona XI.század végi, a felső latin korona talán XI. századi, de csak sokkal később egyesítették a két részt, stb. Az itthoni könyveket három csoportra lehet osztani:
A/ a hivatalos álláspont ismételgetőinek művei,
B/ a Szent Korona eredetét illető romantikus szemléletű munkák (Jézus koronája, Atilla koronája, Grúziában készült korona, Nagy Károly koronája
C/ a prekoncepciók nélküli, szigorúan a vizsgálható, mérhető és ellenőrizhető tényeket feltáró és bemutató művek. Ezeknek szerzői ötvösök, aranyművesek, fizikusok, matematikusok, orvosok, csillagászok, és régészek.
A harmadik csoportba sorolt művek közül kiemelkedik Ferencz Csaba könyve: A Szent István király koronája, valamint Ludvig Rezső néhány cikke. Magam is nagy teret szenteltem a koronázási jelvényeknek Az Árpádok országa c. munkámban.
Mindenek előtt azt kívánom bemutatni: melyek a vitathatatlan tények ? Csakis a tényekből helyénvaló kiindulni, mielőtt bármilyen hipotézist felállítunk.
A legelső TÉNY : a magyar Szent Korona az általunk ismert összes koronához képest egészen rendhagyó, magyarán: szokatlan alkotás. Vagyis: nincs párja sehol a világon. Mi bizonyítja ezt ? Legelőször is a mérete. Belső átmérője 640-650 mm, tehát igen bő méretű.Azaz: ez a korona nem egy meghatárzott személy számára készült egyszeri (koronázási) alkalomra. Nagy tévedés azt állítani, hogy a bizánci tipusú boltozott koronák mása. A bizánci császárok koronái boltozatos sapkák, a pántok csak látszatok. A magyar Szent Korona eredendően keleti korona-tipus, valóságos pántokkal. A Nyitraivánkán talált un. Monomachosz-korona is egészen más szerkezetű !
De semmi kapcsolat nincs a német-római császári koronával sem, jóllehet a német korona egy ideig kiemelt szerepkört kapott s a ráhelyezett kengyel, látszólag boltozatot képez. Néhány európai koronát megtekintve :II. Henrik, az angol birodalmi koronák, Edward király koronája, a welsi herceg koronája, az 1806.évben készült bajor királyi korona, vagy a királynéi (női) koronákat: Kunigunda, XIV.századi királynéi koronák, Iréné-Piroska koronája, etc., azt látjuk, hogy a bizánci és a nyugati koronák a hatalomra került uralkodó számára készített egyedi és egyéni ékszerek, amelyeket haláluk után vagy egyházaknak adtak, vagy a kincstárakban helyeztek el.
A magyar Szent Korona következő ténye: a formája és a súlya. 2060 gramm és szigorúan meghatározott méretrendszer szerint készült. Az ötvösök és a mérnökök megállapították, hogy a mi koronánk hátsó részén elhelyezett Dukász-lemez és a tőle jobbra látható un. Konsztantinosz-lemez eredetileg n e m volt a koronán ! Ez factum ! Ezért az én álláspontomat is részben módosítanom kell, már ami a Konsztantin-lemezt illeti. Ezek a rekeszzománc-lemezek nagyobbak a befoglaló keretnél és kopottabbak is, mint a többiek, ugynakkor rendetlenebbek a felirataik. Mindazok, akik ezt a tényt nem ismerik el, a korona-kutatás dilettánsai, legyen akármilyen címük vagy rangjuk. Tehát szó sem lehet arról, hogy a koronánk a XII. vagy a XIII.században vagy esetleg még később készült volna.
El nem vitatható tény az is, hogy a szemközti Krisztus-kép és a boltozati pántok kereszteződésében lévő kép azonos kéz műve, a kettő egymástól el nem választható. A felső kép közepén a kereszt számára kialakított lyuk nem későbbi “áttörés”, hanem előre megtervezett kiképzés !
Ferencz Csaba, Fehér András és munkatársai egzakt módon megállapít ották, hogy a magyar Szent Korona alapmérete azonos a Pantokrátor nem vízszintes trónusának szélességével, azaz két hüvelykkel (2 x 25, 4 mm = 50,5 – 51 mm ! Ebből természetesen az is következik, hogy a korona nem két részből lett összetákolva, hanem egységes egészként tervezték meg, alkották meg, mégpedig egész számú arány-rendszerben: 1, 2, 3, 5, 8, 13 etc. Az alsó abroncs magasága 2 hüvelyk, a felső rész magassága a kereszt nélkül 3 hüvelyk, a korona teljes magassáűga 5 hüvelyk, átmérője 8 hüvelyk. A mérnökök számításai szerint a magyar Szent Korona eleve aszimmetrikusként készült. Fő tengelye el van csúsztatva, a pántok szegecselése azonban kizárja, hogy ez az állapot későbbi elforgatás révén jött volna létre.
Szemmellátható tény, hogy az abroncs lemezin görög, a pántok lemezin latin nyelvű feliratok olvashatók. Ugyancsak tény, hogy a koronánkon mindig csak nyolc apostol képe vol rajta, soha nem vágtak le róla egyet sem. A Bertalan-lemez sérülése nem következhetett be csak kiszedett állapotban.
Szembetűnő a Szent Koronán a középkori számmisztika uralkodó jellege, különösen a fő szent számok esetében. Ilyenek: a 7, a 8 (a fekvő nyolcas a végtelen jele s egyben Krisztus feltámadásának a jele: 8 kép az abroncson, 8 nagy kő), a 9 (a Szűz Mária jele: 9 pendilium,9-9 nagy gyöngy, de 7 x 9 = 63 nagy dísz van a koronán), a 12 (Krisztus körül 12 gyöngy és 12 ékkő, 2 x 12= 24 vén, 6 x 12 = 72 gyöngy).
A mérnöki mérések alapján tényként közlik, hogy a koronán eredetileg is és tudatosan 23,5°-al jobbra dőlt a gömbös végű, cső-szerkezetű arany kereszt, mégpedig azért, mert a Föld forgástengelye a Nap egyenlítői síkjához képest 23,5 fokkal tér el.
Tény, hogy a korona abroncsának és pántjainak arany-minősége nem azonos, ugyancsak tény, hogy az apostol-lemezek eleve hajlítottan készültek, a kancsal szemállások tudatosak, a feliratok betű-jellegzetességei meghatározó jelentőségűek.
Abból a tényből azonban, hogy a Dukász és a Konsztantin-lemez nem volt rajta eredetileg a Koronán, még egyáltalán nem következik az, hogy milyen képek voltak rajta. A XVII.századi Révay Péter közlése, hogy hátul Szűz Mária képe díszlett, komoly, de nem vitathatatlan adat, mivel ugyanitt beszél világi uralkodók képeiről is. Ha mégis hiteles volna: nagy kérdés, ki és mikor cseréltette, merte volna lecserélni ? Bethlen Gábor, aki református létére Szűz Máriás pénzeket veretett ? Ferencz Csaba a török szultánra gyanakszik, de ez csak egy feltevés, amint természetesen az enyém is, mi szerint eredetileg Álmos nagyfejedelem képe szerepelhetett a koronán, mint dinasztia-alapító. De elképzelhető az is, hogy hátul középen Atilla képe ragyogott, tőle jobbra Álmos, balra a ma is meglévő Geobitz, (deszpotész pisztosz králész Turkiasz), akinek a lemezét én eredetinek tartom és Géza nagyfejedelemmel azonosítom, aki készíttette ezt a koronát fia, István számára a X. század végén, mégpedig magyar műhelyben.
Lehetséges-e, akárcsak megalapozott feltevésként felvetni, hogy a mi Szent Koronánkkal koronázták meg Nagy Károlyt 800. Karácsonyán, majd ezzel a koronával temették el s a sírjának III.Ottó általi felnyitásakor vették ki onnan, majd a pápán keresztül került Istvánhoz ? Erről a források nem tudnak.
Perdöntő érv lehet-e a szentek névünnepeinek sorrendje ? Vagyis: január 25 = Pál, március 24 = Gábor, április 24 = György, június 29 = Péter, július 25 = Jakab, augusztus 24 = Bertalan, szeptember 27 = Kozma és Damján, október 26 = Demeter, november 30 = András, december 21 = Tamás, december 27 = János. Geobitz-Géza névünnep a középkorban nem volt, Atilla és Álmos sem ismert. Szűz Mária sem illik a sorba. Így ezzel tényként nem számolhatunk.
Kizártnak tarthatjuk a Szent Korona kaukázusi, bizánci és itáliai készítését, jóllehet komoly párhuzamokról van szó.
A magyar Szent Korona valóban személytől független beavató korona volt, amelyre épült a Szent Korona tan is. Biztosan keleti eredetű maga a forma és a tartalom.
Ezért kapott a Szent Korona kezdettől különleges védelmet. A koronaőröktől a koronaőrség megkülönböztetendő. A 24 fős egységet 1945 után feloszlatták. Nagyon jellemző a jelenlegi helyzetünkre, hogy a Szent Koronától elszakították a palástot és a koronaőrséget egyik kormány sem kívánta és kívánja visszaállítani. Várjuk a valódi fordulatot, mint várták a hívők Jézus születését. Talán egyszer eljön az igazi Magyar Karácsony is, majd a magyar feltámadást jelentő Húsvét. Amíg van Szent Koronánk, van reményünk, amíg van reményünk van jövőnk.
Áldott és kegyelmben gazdag karácsonyi ünnepeket kívánok Mindannyiuknak.
Magyar Irodalmi Lap