
Legendák Szent László királyról

Újramondja Horváth Lajos
Szent László jár a légben a magyar had fölött
A szent lovagkirály halála után sok-sok évvel tatárok sanyargatták kívül a Kárpátokon a szépséges Moldva magyar, német és román lakóit falvakon és városokban egyaránt. Az Arany Horda rablócsapatai voltak, akik a Krím-félszigeten székelő kánnak engedelmeskedtek.
Lajos királyunk nem tűrhetvén az országunkhoz tartozó tartomány kirablására irányuló szándékot sem, a híres-neves Lackfi Endre erdélyi vajdát küldötte a székelyekkel át a hegyeken, hogy megtisztítanák a kegyetlen ellenségtől dombos Moldva lankás tájait.
Lackfi vajda serényen és merészen fogott a hadi vállalathoz, a székelyek erős nemzetével átkelt a Kárpátok szorosain és elérte a tatárok sok harcost számláló főseregét.
Nemsokára olyan ütközetre került sor, melyet a félvilág sem látott és hallott még, mert a kardok csattogása, a nyilak surranása betöltötte a levegőeget. Hol a magyar sereg nyomta meg a tatárokat, hol azok látszottak felül kerekedni. Miközben így hullámzott a hadakozók tengere és váltakozott a szerencse, a nagy kavarodásban megjelent vágtában Szent László király híres Szög nevű paripáján. Legalábbis a keresztény magyarok minden vitéze látta, hogy Szent László magasra tartva csatabárdját vágtat a légben a tatárok sűrű sorai felé.
Mondják, hogy a küzdelemnek ezen a harmadik napján a magyarok javára fordult a harc kimenetele és nagy győzelmet arattunk a hitvány tatárok felett.
Nagyváradon a papok, akik a kriptában Szent László testének őrzői voltak, döbbenten tapasztalták ezekben a napokban, hogy a király eltűnt. Négy napig üresen tátongott a sir szája és félő volt, hogy soha többet, nem kerül elő, ami nagy bajt hozhatott volna az országra, hiszen elveszítettük volna legvitézebb istápolónkat.
A negyedik napon azonban a király szent teste a helyén feküdt, hálás és szerető óvatossággal megvizsgálták azt és úgy találták, hogy a szent tagok áthevültek, izzadtak és porosak. Nagy útról térhetett meg és győzelmes tusában vehetett részt, írta róla később, a dubnici lengyel krónika.
A Lackfi vezette székelyek diadala az ellenségen pedig hatalmas volt. Leverték a tatárokat és a maradékot megfutamítottak. Athlamosz nevű fejedelmüket lenyakazták, azaz fejét elválasztották a testétől. Sok lófarkas zászlót /buncsuk/ és más hadijelvényeket szedtek össze a székelyek a csatamezőn, a bajpáston és tatár foglyokkal egyetemben megküldték ezeket Visegrádra Nagy Lajos király színe elé.
Fel is bátorodtak a székelyek ezen a győzelmen és azután sokszor mentek hadjáratra a tatárok ellen, akik – ha tudtak – messze tengermelléki tájakra futottak a többi tatárokhoz. A székelyek ezek után többször nagy zsákmánnyal tértek meg öveikhez Erdélyországba.
Magyar Irodalmi Lap