II. Imák a szenvedésből

a/

Hová tekintek?

Honnan nézek?

Ki irányítja pillantásomat?

Miért az ólomcsuklya

tekintetemen?

b/ Kelj föl és járj!

− Még fölnyílik a szemem.

− Téged tekintselek!

− Még kinyílik a szám.

− Rólad szólhassak, ne ilyen

átkozottul önmagamról.

− Még ír a tollam…

− A tintát a Te véredbe

mártom.

− Még lép a lábam.

− De oly erőtlen, hogy a Te

Igédre van szükségem.

c/

A reménnyel való

találkozás

napról napra elmarad.

Isten, pedig tudom,

csak Téged kell,

hogy lássalak!

d/ Oldj és köss!

Ne elbocsáss,

hanem megbocsáss!

Kérem áldásodat,

ha büntetések is az adagjaid.

Jaj, csak ne szeretteimben

büntess soha!

Tudom: mértéked

a kegyelem.

Hálátlanságomért (is) bocsáss meg

nekem.

e/

Istenem, az erőmet

elhagytam-e örökre?

Istenem, az erőmből

marad-e másnak örökbe?

Magyar Irodalmi Lap