Csalódtál bennem, kedvesem,

     király voltam, fenség,

s ma már minden, mit ígértem,

     a pokolban lent ég,

látod, a trón mégis marad,

    a szeretet fényes trónja,

világítja fájdalmamat,

    s napjainkat beragyogja.

Remélsz-e még, kedvesem,

     derültebb holnapot,

hol jövőnk nehéz zsákja

     jósággal megrakott,

s a körénk gyűlő gyermekek:
     gyümölcsfánk fürtjei;
mosolygó arcuk termése
     hulló napunk körbeveszi.

(2013. november 17.)

Magyar Irodalmi Lap