(Csata Ernő fordítása)

                                            

Mendegéltem,

Amikor egyszer csak előttem

Ketté vált az út:

Egyik jobbra,

Másik balra,

A szimmetria szabályai szerint.

                                                         

Megálltam,

Szemeimet összehúztam,

Összecsücsörítettem az ajkaimat,

Köhögtem,

És elindultam jobbra.

(Éppen amerre nem kellett volna,

Ahogy kiderült utána.)

                             ​                        

Mentem, ahogy tudtam,

Nem érdemes részletezni.

És aztán ott tátongott előttem két

Szakadék:

Egyik jobbra

Másik balra.

Beledobtam magam balra,

Szemrebbenés vagy lendület nélkül,

Egy bal oldalon levő rakásba,

Ami, jaj, nem volt pihével burkolva!

Kúszva, tovább mentem.

Kúsztam, amit kúsztam,

És egyszerre előttem

Megnyílt két széles út.

„Megmutatom nektek!” ‒ mondtam ‒

És elindultam ugyancsak a bal oldalin,

Gyűlölettel.

Téves, nagyon téves, a jobb oldali volt

Az igazi, igazi, nagy út, mondják.

És az első kereszteződésnél

Teljes lényemmel ráálltam

A jobb oldalira. De ismét,

A másikra kellett volna, a másikra…

Most az elemózsiám fogytán,

A vándorbotom a kezemben megöregedett,

Többé nem rügyezik ki,

Hogy az árnyékába álljak,

Mikor a reménytelenség erőt vesz rajtam.

A csontjaim elkoptak a köveken,

Nyikorognak, morognak ellenem,

Mert folyton csak hibáztam…

                                                        

És íme előttem ismét megnyílik

Két ég:

Egyik jobbra,

Másik balra.

                                                

                                

Marin Sorescu

                          

Simetria

                               

Mergeam asa,

Cand deodata in fata mea,

S-au desfacut doua drumuri :

Unul la dreapta,

Si altul la stanga,

Dupa toate regulile simetriei.

                                                      

Am stat,

Am facut ochii mici,

Mi-am tuguiat buzele,

Am tusit,

Si-am luat-o pe cel din dreapta

(Exact cel care nu trebuia,

Dupa cum s-a dovedit dupa aceea).

                                                               

Am mers pe el cum am mers,

De prisos sa mai dau amanunte.

Si dupa aceea in fata mea s-au cascat doua

Prapastii :

Una la dreapta

Alta la stanga.

M-am aruncat in cea din stanga,

Fara macar sa clipesc, fara macar sa-mi fac vant,

Gramada cu mine in cea din stanga,

Care, vai, nu era cea captusita cu puf!

Taras, m-am urnit mai departe.

M-am tarat ce m-am tarat,

Si deodata in fata mea

S-au deschis larg doua drumuri.

„V-arat eu voua !” – mi-am zis –

Si-am apucat-o tot pe cel din stanga,

In vrajmasie.

Gresit, foarte gresit, cel din dreapta era

Adevaratul, adevaratul, marele drum, cica.

Si la prima rascruce

M-am daruit cu toata fiinta

Celui din dreapta. Tot asa,

Celalalt trebuia acum, celalalt…

Acum merindea imi e pe sfarsite,

Toiagul din mana mi-a-mbatranit,

Nu mai dau din el muguri,

Sa stau la umbra lor

Cand m-apuca disperarea.

Ciolanele mi s-au tocit de pietre,

Scartaie si maraie impotriva-mi,

C-am tinut-o tot intr-o greseala…

                                                

Si iata in fata mea iar se casca

Doua ceruri :

Unul in dreapta.

Altul la stanga.

                            

Magyar Irodalmi Lap