Szőlőszem-asszony, őszillatú varázsod

szájamban őrzöm, nyelvem hegyével forgatom

gyümölcsös húsodat. Még szőke, már aranyló,

dús fürtű testeden

fények csorognak végig, s homályok hívogatnak.

Felvillanó szemrésed zöldje közt

tavaszról vall a fürge rőzseláng,

Nyár izzik kebled bolthajtásain

s újbort ígér a fölséges szüret…

Vigyázz reám, hogy rád vigyázzak én!

Kifordított szavak pompás rongyszőnyegéből

sátort boríts fölém, ott bujtass el, – magadnak!

Szájunk egymásba csókolt titkai,

ők hirdessék az első számú törvényt,

hogy egy örök csupán: a pillanat!

Magyar Irodalmi Lap