
Ínyemen elmúlik a málna. Apám, keserû
a májad. A töltényhüvelyben hûvösödik
már. Sötét lázban reszket az ingem.
Fogaim lármájában vérzik a cseresznyés.
Ereimbôl az árnyék, az árnyék
patakzik egyre. Dögkutakat kongat
a messzeség egy virágágyba veszve.
Halottaidtól feketére fárasztott
folyón érkezem, apám, és a számban
tündöklô fûrészek vonulnak mindig.
Apám, fogaim lobogó gyertyái
körülállják csöndben a szívedet.
Elvirágzott csontjaidban megfejthetetlen
mákszemek ketyegnek. Izzadj
virradatot sárgaréz-sivatag. Égig érnek
a rózsatûzben veszteglô asszonyok,
piros lábasukban szôke hamu a Nap.
Virágporban sistereg a hevített
pék, nagy háta fekete döndüléssel
a hajnalba beleég. Apám, teli szájjal
darazsat habzsolok. Nôstény körtefák
derekában kis ezüst álmot látnak
a fejszék. A vérkanálisok partjain
rosszízû bakancsokat fosztogat egy messzi rét.
Serlegben ringatom szemed színét, apám.
Nagyon kék ködöket szeretnék.
Magyar Irodalmi Lap