Ülsz törökülésben, vastag asszony.

Elszáradnak öledben az ámbráscetbôl

Istenhez szökô fürtös vizek.

Gerincedre fekszel szélesen a délkörön,

Te, gauguini szurokszínû szuka.

Harapni kell a könyörületig,

harapni jajjá, szívni a sikamlós vérig,

az anyatejig szívni robusztus húsodat.

Fölmagasodsz a láthatáron, akár a fehér

örömök víziójában a gyertyás torták.

Ó, a gömb és a háromszög harmóniájában

a te farod a fétis, a szánalom, a nyûgözet.

Gigászi asszony, négykézlábra kényszerítve.

S kínlódik a vér és átok balladáiból

kicsikart halleluja a bejruthi bordély falán.

Magyar Irodalmi Lap